Gondolom, most már megszoktátok, hogy nem kerül minden egyes nap vagy akár héten új poszt erre az oldalra. Remélem, nem túl nagy baj ez, mert inkább a minőséget választom a mennyiség helyett. Éppen ezért van ez a ritka megjelenés a blogomban.
Van, hogy hetekig, hónapokig nem jut eszembe, miről is kellene igazán írni, de a mai napot nem igazán akarom offolni. Na jó, az április 14. (Peter Steele halálának 12. évfordulója) napján is illett volna idebiggyesztenem valamit, de sajnos - nem jártam errefelé. Mostanában a twitter megy nálam inkább.
Miért is a mai nap?
Ma van ugyanis a Slayer volt gitárosának, Jeff Hannemann halálának 9. évfordulója. Amióta tudok a haláláról (szinte már másnap), azóta minden évben megemlékezem róla. Most sem lesz ez másként. Jelenleg a lejátszóban a Diabolus in musica megy. Jó album, még ha nem is a legjobb mind közül. Ez a poszt azonban nem lemezkritika lesz (különben sem értek hozzá igazán, bár értenék) hanem egy rövid megemlékezés.
Akiknek nem túl ismerős Jeff neve (csak azért, mert nem hallgatnak Slayert, de valami véletlen folytán idetévedtek), röviden elmondom, kiről is van szó, azon kívül, hogy Ő volt a Slayer legendás, világhírű gitárosa. Nos, akkor kezdem.
Jeff Hannemann (eredeti neve: Jeffrey John Hannemann) 1964 január 31-én született az USA beli Oaklandben. Long Beachen nőtt fel, de feleségével, Kathryn Hannemannel Los Angelesben éltek már. Annyit érdemes tudni az említett úriemberről, hogy mondhatni az egész életét végigkísérte a háború utáni "megszállott" (ezt csak jó értelemben mondom, félreértés ne essék!) érdeklődés. Ennek az volt az oka, hogy édesapja, valamint fivérei katonai szolgálatot teljesítettek: édesapja a 2. világháborúban (Normandia), fivérei pedig Vietnámban. Ez az "örökség" rányomta bélyegést az akkor még kis Jeffrey gondolkodására, és későbbi életére, munkásságára. A zenekar dalszövegeiben gyakran szerepelnek háborús témák - Jeffnek köszönhetően. Egyik daluk miatt (Angel of Death) Jefféket nácinak próbálták meg elkönyvelni, holott az egész zenekarnak nincsen semmi köze a náci ideológiához. Ez azért történt meg, mert a szóban forgó dal Mengeléről szól, aki rémtettei következtében vált hírhedtté. A Slayert ez hozta nehéz helyzetbe.
Úgy tűnik, egy kicsit előre is szaladtam. A Slayert 1981-ben alapította Jeff Hannemann és Kerry King, valamint Tom Araya. Van fent egy videó a youtube szolgáltatón, amely a Slayer evolúcióját követi a kezdetektől 2020-ig. Nos, akkor: ha Jeff élne, a bandája már több, mint 40 éve létezne. Azért írom ezt, mert már feloszlottak.
Első albumuk, a Show no Mercy (Ne mutass könyörületet) 1983-ban jelent meg. Ezt '84-ben egy EP és egy live album követte, majd 1985-ben kiadták a Hell Awaitset is. Az előbb említett szám (Angel of Death) az 1986-os Reign in Bloodön található. Még számos full lenght albumot, live albumot, single-t és EP-t "termelt ki" a banda, amikor 2011-ben tragédia történt: Jeff jobb karját megcsípte egy barna hegedűpók. A férfi szervezetébe húsfaló baktérium jutott, amely nem csak az életét, de a karját is veszélybe sodorta. Jeffnek kis híján amputálni kellett a jobb karját, de a sors - habár kegyetlen volt -, most mégis megkegyelmezett neki: volt egy nagyszerű orvos, aki nemcsak Jeff életét és karját, de a karrierjét is megmentette; ez olvasható az egyik Jeffel készült interjúban.
Hosszú ideig mindenki arra várt, hogy Jeff felgyógyul, újra koncertezik, de ez sajnos nem történt meg: 2013 május 2-án, helyi idő szerint délelőtt 11 órakor Jeff elment örökre :( Halálának oka a baktériumfertőzés okozta májelégtelenség lehetett (ezt később alkohol okozta májzsugorodásra változtatták, ki tudja miért? Hozzáteszem, ez eléggé feldühített, ugyanis nem lennék 100% biztos abban, hogy Jeffet a sör ölte meg és abban sem, hogy valóban alkoholista volt, mint ahogyan azt megpróbálták erőltetni a médiában. Ha Jeff annyira alkoholista lett volna, nem bír ki egy napot sem pia nélkül még a kórházban sem. Köztudott, hogy 1 hónapig volt ágyhoz kötve, felkelni sem tudott és újra kellett tanulnia járni. Ha nem jut alkoholhoz, be is dilizett volna. Erről ennyit.)
Hannemannal együtt egy legenda veszett oda, egy őstehetség, és én is azt mondom: hatalmas kár Érte :( Tehetséges volt, fiatal volt, és valljuk be: csúnyának sem volt csúnya soha. Nagyon szomorú, hogy nincs többé itt. ITT.
Senkire nem akarom ráerőltetni a nézeteimet, de szerintem Jeff még valahol, valamilyen formában ÉL. Számomra Ő nem halt meg, ahogyan Dead, Euronymous, Jon Nödtveidt és Peter Steele sem. Ők örökké létezni fognak... örökké.
Nos, hát ezekkel a sorokkal búcsúzom Tőled, Jeff és minden jót kívánok Neked odaát is, akármerre jársz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.