Színes képek - 20. rész (és még egy kerek szám: az 50. bejegyzés, ami mondjuk lehetne az 500. is)

Kedves Olvasók (és nemolvasók)!

Elérkeztem és elérkeztünk egy, illetve rögtön kettő kerek számhoz: a 20. része a színes képek sorozatnak, valamint az 50. bejegyzés, ahogyan azt a címből is láthatjátok. Nah. Remélem, mindenkinek tetszik (még) a blog, nem lett unalmas, ha meg az, hát akkor nem is kell tovább olvasni. 

Ahogy észrevehetitek, az ötödik kép eltér az előző négytől színárnyalatban. Amolyan fantasy világ, nem? Kicsit olybá tűnik, mintha az erdő égés előtt állna, akár egy főnixmadár, aki 500 évenként elégeti saját magát, csak azért, hogy később feltámadhasson. Nekem is az jut eszembe, hogy világunkra is ráférne már egy ilyen nuclear holocaustos ragnarök, tudjátok, már aki ismeri a northern mitológiát, az tudja miről van szó. Aki meg nem, annak röviden:

Van egy istenek által megteremtett világ, úgy hívják Midgard. Ez a mi lakhelyünk. (Amúgy Középfölde, ha valaki mélyebben érdeklődik. Tolkien. Ismerős? Nem olvasok igazán tőle semmit sem, akarom mondani, csak olvastam anno régen, de ma már nem) Szóval ez a 9 világ közül az egyik. Namármost, aminek kezdete van, annak vége is, így működik ez a cosmic systemben. Ok-okozat, miegymás. Na, nem tévelygek össze-vissza. Szóval, ott tartottam, hogy anno az isteneknél valmi elromlott és hát nem maradhatott így tovább. Valaminek véget kellett vetnie. Itt jönnek képbe a fagy és tűzóriások, akik elpusztítják majd a világot. Legfőképp Surtr (nevének jelentése: fekete), aki lángba borít mindent. Na ez a ragnarök, azaz az istenek alkonya. Nagy valószínűséggel az is valami nuclear izé lehetett valami atombombás cucc. A történet végén azonban nem hól meg mindenki, hanem néhányan feltámadnak, mint régi/új istenek és új vilgá(rend) kezdődik. Nos, úgy látom, már ez is túlhaladott, változás kellene, de hát az mindig fájdalommal jár, nemde?Viszont van egy mondás, ami megszívlelendő: NO PAIN, NO GAIN.

Mára ennyi. Kikapcs.

Dead emlékére

 Most tényleg rettenetesen restellem magam az április 8-i bejegyzés elmaradása miatt. Volt emlékezés a facebookon, a vkontakte-n, a tumblr-en, csak itt nem. Elég szomorú :(

Nem mentegetni akarom magam, de tényleg sok minden összejött és sajnos elfeledkeztem erről az oldalról. De ami késik, nem múlik, úgyhogy most 2 bejegyzést Deadnek ajánlok - így elkésve.

Ahogy Euronymousnál, így most Deadnél is a képekkel kezdek, majd a zene következik.

Ja, és zárszóként: Dead, ne haragudj :(

Úgy döntöttem, hogy nem lesz többszáz kép (annyit nem is szerkesztettem idáig), hanem csak a legszebbeket választottam ki - hiszen Ő a legjobbat érdemli. Egy-két kép háttere facebookos ismerőseimtől származik és a 20. kép a legelső letmicro pólómon szerepel.

Színes képek - 16.rész

Már megint eltelt egy nap és most már megint vár rátok egy új bejegyzés, ami remélem, tetszeni fog nektek. Figyelem, hogy milyen gyorsan telik az idő, bár minél több évet ér meg az ember, annál jobban érzi az idő múlását, sajnos. Bár igaz, nekem az idő elég nagy ellenségem...

Nos, hát ez lenne a mai felhozatal. Egy szép lombkorona, mesterséges tó szökőkúttal, fa eléggé érdekes megközelítésben, egy kukorica(?)föld részlete és egy belső enteriőr vagy mondjam inkább csendéletnek? 

Holnapután ugyanis egy számomra rendkívül fontos és szomorú esemény lesz: Dead (polgári nevén: Per Yngve Ohlin), a Mayhem énekes halálának 30. évfordulója. Immár  lassan 10 éve emlékezem meg ezekről az emberekről, akik már rég nem élnek, de mégis nyomot hagytak kedvenc zeneműfajaim történetében. (A fotón látható képet is én magam szerkesztettem így)

Színes képek - 15.rész

Üdv újra itt :)

Megint eltelt egy nap és már nincs sok hátra a hosszú hétvégéből (amit nagyon sajnálok) de jönnek az új képek. Ha jól nézem, megint jubilálunk.

Témailag ma kissé többet sikerült kihoznom a képekből, ugyanis most egy vonat is tiszteletét tette itt, ahogyan az első képen egy minibusz is :) A vonat technikáját dombornyomás effektussal csinaáltam a képszerkesztőben. A két utolsó kép... Őserdő? Nem :D

A mai nap teljesen más - szerkesztett képek Euronymousról

 Kedves Olvasóim!

A mai napon teljesen más blogbejegyzést fogok közzétenni, mint idáig. Ahogy azt tegnap ígértem, most megláthatjátok ezt az oldalamat is. 

Szeretem a Black Metalt, nem is tagadom, miért is tagadnám? A legkedvesebb gitárosom Euronymous a műfajon belül. Ma 53 éves lenne, ha élne :( Ezzel a bejegyzéssel szeretnék Neki emléket állítani.

Amint láthatjátok, most négyszer annyi kép került fel a blogba, mint szokványos időben. Ezek a montázsok és egyéb munkák különböző években készültek, 2014-től egészen 2019-ig. Remélem, tetszenek nektek is.

Hail Prince of Death!