Zene

Az utóbbi időben többféle zenét meghallgatok, de most újra a metál van az élvonalban. Ez csak egy rövid közlemény volt, mert már régóta hanyagolom a blogot... szégyenszemre. Ja, és ha valakit érdekel, holnap már a 4.X-be lépek :D Na, nem azért, hogy valaki felköszöntsön, ááááá nem :D

Black Metal - Gehenna

Ma megint zenei poszt következik és ez nem más, mint egy már régebbről (2005-2006 környékéről) ismert banda, a norvég Gehenna. Hail!

Csak mert most ez jutott eszembe...

Bandcamp ajánlások

 Mostanában többet vagyok a bandcamp-en, mint itt (zárójelben jegyezném meg, hogy szándékosan nem on-t írtam, mert az angol és nem a magyar kiejtés szerint megyek a szabályok után. Volt emiatt régebben egy kisebb összetűzésem egy ismeretlennel a Wattpadon, ami miatt hát... khm... enyhén szólva beszóltam neki, hogy ha nem tetszik neki, olvasson mást. Na meg le emósköcsögöztem. Kiakadt mondjuk eléggé érthetően. Na mindegy, ez már sok hónapos történet.

Ma azonban indítanék egy rovatot itt a blogon (már ha egyáltalán érdekel valakit még maga a blog is, amit eléggé elhanyagoltam mostanság) Bandcamp ajánlások címmel. Van pár album, nagyon ismeretlen, nagyon underground is, amelyekből szeretnék néhányat bemutatni majd. Szóval most egyelőre ez csak bemutatkozás volt ebben a témában részemről, majd akkor hail a következőkben... valamikor...

For Sweetheart

Tudom, tudom...

Már megint hanyag, lusta és nemtörődöm voltam. DE: egy valamit mégsem felejtettem el, még ha nem is írtam ide vagy négy hónapja. Nem azért, mert szarok az egészre, csak nincs időm ide írogatni folyton, bár megtenném szívesen.

Csak a lényeg: két napja volt Dead halálának 32. évfordulója és magamban megemlékeztem Róla és a szomorú eseményről. Csak ennyit mondhatok:

REST IN CHAOS, SWEETHEART 

(A kép forrását már nem tudom, de mivel hasznom nem származik belőle, azért ennek ellenére kérem a szerző utólagos engedélyét a használatra. Ha nem, hát felteszek egy másikat és ezt törlöm)

Jeff Hannemann emlékére

Gondolom, most már megszoktátok, hogy nem kerül minden egyes nap vagy akár héten új poszt erre az oldalra. Remélem, nem túl nagy baj ez, mert inkább a minőséget választom a mennyiség helyett. Éppen ezért van ez a ritka megjelenés a blogomban.

Van, hogy hetekig, hónapokig nem jut eszembe, miről is kellene igazán írni, de a mai napot nem igazán akarom offolni. Na jó, az április 14. (Peter Steele halálának 12. évfordulója) napján is illett volna idebiggyesztenem valamit, de sajnos - nem jártam errefelé. Mostanában a twitter megy nálam inkább. 

Miért is a mai nap?

Ma van ugyanis a Slayer volt gitárosának, Jeff Hannemann halálának 9. évfordulója. Amióta tudok a haláláról (szinte már másnap), azóta minden évben megemlékezem róla. Most sem lesz ez másként. Jelenleg a lejátszóban a Diabolus in musica megy. Jó album, még ha nem is a legjobb mind közül. Ez a poszt azonban nem lemezkritika lesz (különben sem értek hozzá igazán, bár értenék) hanem egy rövid megemlékezés.

Akiknek nem túl ismerős Jeff neve (csak azért, mert nem hallgatnak Slayert, de valami véletlen folytán idetévedtek), röviden  elmondom, kiről is van szó, azon kívül, hogy Ő volt a Slayer legendás, világhírű gitárosa. Nos, akkor kezdem.

Jeff Hannemann (eredeti neve: Jeffrey John Hannemann) 1964 január 31-én született az USA beli Oaklandben. Long Beachen nőtt fel, de feleségével, Kathryn Hannemannel Los Angelesben éltek már. Annyit érdemes tudni az említett úriemberről, hogy mondhatni az egész életét végigkísérte a háború utáni "megszállott" (ezt csak jó értelemben mondom, félreértés ne essék!) érdeklődés. Ennek az volt az oka, hogy édesapja, valamint fivérei katonai szolgálatot teljesítettek: édesapja a 2. világháborúban (Normandia), fivérei pedig Vietnámban. Ez az "örökség" rányomta bélyegést az akkor még kis Jeffrey gondolkodására, és későbbi életére, munkásságára. A zenekar dalszövegeiben gyakran szerepelnek háborús témák - Jeffnek köszönhetően. Egyik daluk miatt (Angel of Death) Jefféket nácinak próbálták meg elkönyvelni, holott az egész zenekarnak nincsen semmi köze a náci ideológiához. Ez azért történt meg, mert a szóban forgó dal Mengeléről szól, aki rémtettei következtében vált hírhedtté. A Slayert ez hozta nehéz helyzetbe. 

Úgy tűnik,  egy kicsit előre is szaladtam. A Slayert 1981-ben alapította Jeff Hannemann és Kerry King, valamint Tom Araya. Van fent egy videó a youtube szolgáltatón, amely a Slayer evolúcióját követi a kezdetektől 2020-ig. Nos, akkor: ha Jeff élne, a bandája már több, mint 40 éve létezne. Azért írom ezt, mert már feloszlottak. 

Első albumuk, a Show no Mercy (Ne mutass könyörületet) 1983-ban jelent meg. Ezt '84-ben egy EP és egy live album követte, majd 1985-ben kiadták a Hell Awaitset is. Az előbb említett szám (Angel of Death) az 1986-os Reign in Bloodön található. Még számos full lenght albumot, live albumot, single-t és EP-t "termelt ki" a banda, amikor 2011-ben tragédia történt: Jeff jobb karját megcsípte egy barna hegedűpók. A férfi szervezetébe húsfaló baktérium jutott, amely nem csak az életét, de a karját is veszélybe sodorta. Jeffnek kis híján amputálni kellett a jobb karját, de a sors - habár kegyetlen volt -, most mégis megkegyelmezett neki: volt egy nagyszerű orvos, aki nemcsak Jeff életét és karját, de a karrierjét is megmentette; ez olvasható az egyik Jeffel készült interjúban.

Hosszú ideig mindenki arra várt, hogy Jeff felgyógyul, újra koncertezik, de ez sajnos nem történt meg: 2013 május 2-án, helyi idő szerint délelőtt 11 órakor Jeff elment örökre :( Halálának oka a baktériumfertőzés okozta májelégtelenség lehetett (ezt később alkohol okozta májzsugorodásra változtatták, ki tudja miért? Hozzáteszem, ez eléggé feldühített, ugyanis nem lennék 100% biztos abban, hogy Jeffet a sör ölte meg és abban sem, hogy valóban alkoholista volt, mint ahogyan azt megpróbálták erőltetni a médiában. Ha Jeff annyira alkoholista lett volna, nem bír ki egy napot sem pia nélkül még a kórházban sem. Köztudott, hogy 1 hónapig volt ágyhoz kötve, felkelni sem tudott és újra kellett tanulnia járni. Ha nem jut alkoholhoz, be is dilizett volna. Erről ennyit.)

Hannemannal együtt egy legenda veszett oda, egy őstehetség, és én is azt mondom: hatalmas kár Érte :( Tehetséges volt, fiatal volt, és valljuk be: csúnyának sem volt csúnya soha. Nagyon szomorú, hogy nincs többé itt. ITT. 

Senkire nem akarom ráerőltetni a nézeteimet, de szerintem Jeff még valahol, valamilyen formában ÉL. Számomra Ő nem halt meg, ahogyan Dead, Euronymous, Jon Nödtveidt és Peter Steele sem. Ők örökké létezni fognak... örökké.

Nos, hát ezekkel a sorokkal búcsúzom Tőled, Jeff és minden jót kívánok Neked odaát is, akármerre jársz...

Zene - Slayer

Ebben a posztban pedig a legemlékezetesebb dalaidról emlékezek meg. Azokról a dalokról, amelyeket soha nem felejt el a világ, amíg fennmarad.

Jeff Hannemann emlékére

Pont ma nyolc éve, hogy elmentél, Jeff. 

Éppen úgy írom most Neked eme sorokat, mintha a hozzátartozód vagy a feleséged lettem volna, de nem. Egyik sem voltam. Nos, hát akkor miért is ez a 'bizalmas' hangnem? Azért, mert amióta 'megismertelek' (hozzáteszem most gyorsan, hogy a halálod előtt is tudtam Rólad és a banmdádról, tehát 2005-2006 környékén, mikor megvettem az első Slayer kazettámat a Rockpincében, de igazán csak a halálod napja tett ismertté számomra. A hiányod, hogy többé már sajnos nem zenélsz, nem lépsz fel. habár egyetlenegy Slayer koncerten sem voltam, ha visszaforgathatnám az időt, élőben megnéznélek a gitároddal a kezedben és átérezném azt az energiát, amit a színpadon sugároztál. Talán majd az afterlife-ban, mert tudom, hogy Te még létezel és nem csak hamu, ami megmaradt belőled. Habár a tested 'semmivé' lett, a szellemed mindig fent fog maradni, ezt hidd el nekem.

Igaz, ateistának mondtad magad, de van egy olyan gyanúm, hogy a lelked (mert igen, Neked az is van) legbelül tudtad és érezted, hogy az életed nem csak ennyi, hogy megszületsz, élsz és alkotsz, majd eltávozol. Hiszen fennmaradtál. Bizonyítja ezt a sok rajongó, a zenéd, a riffjeid és az álmok, amelyeket a feleséged és a rajongóid látnak Rólad. Ha nem léteznél, nem álmodhatnánk felőled. 

Én biztos vagyok benne, mikor ezen a kései órán írom eme emlékposztot (megtűzdelve majd képekkel) hogy te halhatatlan vagy. halhatatlan és pótolhatatlan, egyszeri és megismételhetetlen, egyedi és utánozhatatlan. De legfőképp, pótolhatatlan. Habár a te akaratod volt, hogy gary Holt kerüljön a helyedre, sajnos, még ő sem volt képes utánozni a Te egyedi stílusodat, mert az kizárólag a Te védjegyed volt és marad örökké.

Ezzel a poszttal nem búcsúzni kívánok Tőled, hoszen te nem mentél el a szó tágabb értelmében, nem hagytál itt senkit, csak mi nem lathatunk, mert nincs meg a szemünk a látásra és ugyanúgy nincs meg a fülünk a hallásra, amiért nem hibáztatsz minket. A kétkedés ebből fakad. Te már túljutottál ezen a fázison, Te már jóval többet tudsz, mint mi, hiszen felébredtél a hosszú álomból és szemed élesebb lett.

'Before you see the light, you must die'

Vajon tényleg ez kellett? Dalszövegeid nem csak a háborúról szólnak, soknak rejtett üzenete van. Néha nem öntötted szövegbe, de aki tudta, meghallotta, amit meg kellett hallania. Az egyik én vagyok, Jeff. Tudom, hogy a lelked mélyén szimbólumokban gondolkodtál, hiszen ha nem így lett volna, nem tudtál volna remek dalszövegeket írni erről. Belül tudtad, felfogtad, csak kívűl, a való világban nem fejezted ki ezt. Vajon egy kőkemény ateista ember tudna ilyent írni?

'Satan's hand begins the end

And frees the world forever'

Erősen kétlem. Igaz, hogy csak a halálod előtt kezdtek felnyílni a szemeid a Látásra, de most már te is egy vagy a Látók között. Sajnos, ezért az életeddel fizettél :( mint mindenki egyszer. 

Én csak abban reménykedem, hogy - megszabadulva a sok szenvedéstől, ami osztályrészedül jutott az életed hátralévő kb. 2,5 évében - most már jobb Neked.

Ezért nem kívánhatok mást, csak békés megnyugvást neked, a feleségednek pedig azt, hogy enyhüljön a fájdalom, amit az elvesztésed okozott.

REIGN IN BLOOD

THRASH IN PEACE

-

URALKODJ VÉRBEN

ZÚZZ BÉKÉBEN

Zene - Type O Negative

Félbehagyva a múltkori emlékezős posztomat (senki ne féljen, nem untam meg ilyen hamar a blogomat) most megint zene következik.

Holnaptól pedig jönnek a képek.

Nos, hát igen, Black No.1 

ALAP!

Kitűnő hangzás, magával sodró gitárszólamok stb. szóval, minden, ami kell

A második szám Peter egyik beceneve volt amúgy (Zöld Férfi)

Ehh, ez pedig egy másik kedvencem...

Peter Steele emlékére

Ma pontosan 11 éve, hogy eltávozott tőlünk a Type O Negative nevű legendás formáció frontembere, Peter Steele. Most az Ő emlékére szeretnék közzétenni egy bejegyzést.

Nyugodj békében, Green Man